Bituwin - template

Nos, Évi unszolására eljutottam végre oda is hogy összefoglaljam (legalábbis megpróbáljam XD) az érdekesebb eseményeket az elmúlt hónapból - kicsit lehet hogy időrendben zavaros mert már nem emlékszem valami jól mindenre XD Ja és gyártok új bannert is blognak mert már unom ezt a régit XD Na szal, miután visszajöttem Londonba, kiderült hogy kitolta a tanár egy héttel a média esszé határidejét, úgyhogy első másfél hétben azt irtam, meg a japán ronbunt aminek a témája kurvára izgalmas... japán öregedő társadalom, és az idősgondozás problémái valamint lehetséges megoldásai. Ugye hogy mindjárt bepisiltek az izgalomtól? :P 

De volt mit várni, mert aztán jött Dávid egy hosszú hétvégére :) Elvittem először is karaokézni japán style, mert Tilly szervezett és hivott engem is, Dávid meg benne volt XD Úgyhogy találkozott J-vel is (meglepő módon nem is volt kinos, egyből megtalálták a közös hangot némi focival kapcsolatos beszólogatás után nekem... XD) és énekeltünk együtt pár számot - tényleg csak párat, mert 18an voltunk a teremben és csak 2,5 órára :) De azért toltunk Blinket, Blurt, Museot és én egy Arashit a lent látható random japán lánnyal (nemtom ki volt, nem ismertem mindenkit). Jól be is rúgtunk közben egyébként, de szerencsére ezúttal azért haza tudtam menni a saját lábamon :D 

Másnap(osan) pedig elmentünk mászkálni a mallba, meg utána megnézni a Sherlock Holmest (ajánlom, sztem jó volt!). A mallban különben találtunk egy igencsak inyenc darabot egy üzletben, komolyan sirva röhögtem rajta...

Hát nem csodálatos?? Nem elég hogy a külső anyag olyan kb mint egy összegyűrt szemeteszsák, de a bélés is szinte mármár utánozhatatlanul undoritó... gondoltam esetleg meg kéne vennem, de nem volt ráirva hogy mennyibe kerül... :(((

Sajnos harmadnap délben haza kellett mennie Dávidnak... na de utána pár nappal volt egy meló megint hogy japán gimiseket kellett Londonban körbecipelnem, elvileg angolul kellett volna beszélnem velük de természetesen kb 10 perc után rájöttek hogy jobban tudok japánul mint ők angolul, és azután az istennek se beszéltek angolul... nem mintha zavart volna, tök jól elbandáztam velük, aranyosak voltak nagyon :) Mindenáron el akartak amúgy menni a 9 és 3/4 vágányhoz (ugye a Harry Potterben onnan indul a vonat) bár én mondtam nekik hogy ott TÉNYLEG nincs kb semmi csak egy tábla meg egy trolley (mádzsár?)... Nem baj, fotózkodtak vele mind, végülis poén hogy úgy félig belelóg a falba XD de tényleg nincs ott semmi más xD

A végén persze volt nagy csoportfotózkodás meg télleg mind nagyon édes volt, megigérték hogy elküldik majd a képeket, de még nem küldték úgyhogy csak azt tudom iderakni amit az én telefonommal csináltam XD Félig olasz volt amúgy ez a csaj, a vezetőjük :)

No, múlt hétvégén meg Kinokoval találkoztam,  beültünk egy pubba Camdenben és jól elvoltunk, csak sajna előző nap kijött a tejallergiám (jó tudom nem kellett volna megennem egy egész doboz Ben&Jerry's Cookie Dough fagyit... de ha egyszer olyan finoooom...XD) és tök hányingerem volt meg a fejem is elkezdett fájni egy idő után... úgy volt, hogy megyek okonomiyaki partiba Saorihoz de inkább otthon maradtam fájós fejjel. De most a héten szerdán találkoztam vele egy kávéra, tök jó volt mert igazából vele angolul nem annyira szeretek beszélni mert sokszor úgy érzem hoy nem ért rendesen... vagy azt hiszi hogy ért, de a reakciója nem stimmel, stb. De most átváltottunk vmiért japánra elég hamar, és úgy annyival jobb vele dumálniii XD nem csak azért mert akkor rohadt gyorsan beszél és én is beszélhetek gyorsan (nemúgy mint angolul mert akko rnem érti XD) hanem mert igy tényleg jobban megértjük egymást és jobb fej XD Megbeszéltük hogy megyünk kedd este focizni az UCL-esekkel (szomszéd egyetem) mert a mienknek az edzésekor nem érünk rá :D

De amúgy a héten nagyon brutál volt, mert hazaértem és egyből álltam neki a japán esszének, aminek péntek éjfél volt a határideje de tulképp péntek du.-ra kész kellett legyek mert mentünk el este... ehhez adjuk hozzá a tényt hogy nagyon szarul aludtam egész éjjel... hát nem voltam/vagyok mosottszar, sálálá... XD de végül kész lett, elküldtem, és este elmentünk 4en egy Shunt nevű helyre, mert hivott Deej barátnőm (a lenti képen a pakisztáni csaj)  hogy az jó hely. Jött a lakótársam a Kati, meg egy japán barátnőm Natsuka, akivel hetente szoktunk találkozni language exchange céljából eredetileg, de amúgy meg csak úgy elvagyunk XD Kicsit másra számitottam, mert inkább ilyen bár/lounge szerűh hely volt, nem klub... kár, mert én egy üveg 6,5%-os nemtommilyen organic cider után erősen táncos kedvemben voltam XDDD Nem baj, ehelyett csak hülyeségeket beszéltem nekik is meg hazaérésem után Dávidnak is még, mert megigértem neki h még felmegyek dumálni vele... jólvan XD

Egyébként tegnap jó hogy nem a sirós nyomi oldalam jött ki részegségemben, mert előtte kurva szar hangulatban voltam... -_- Biztos Natsuka volt rám jó hatással, vele mindig nagyon jól érzem magam, olyan aranyos :))))

Ugyanis Dávid beszélt a Mastersről az illetékes csávóval az egyetemen, és hát tulajdonképpen úgy néz ki, hogy hacsak nem jön valami akármi közbe, akkor szeptembertől egy évig Mastersre fog járni... és igen, ez úgy egy év hogy 12 hónap :( És most nem tudom mit csináljak. Úgy volt, hogy összeköltözünk ha lediplomáztunk, mert nem birjuk túl jól ezt a távkapcsolatot... illetve most is úgy van, csak én most nem tudom, lehet hogy mégis maradnom kéne Londonban és szarni az egészbe... :S mert Dundeeban tényleg kb semmi nincs, nem tudom hogy fogok ott munkát találni, főleg első munkát, úgy hogy nincs referenciám sehonnan... max elmegyek minimálbérért pénztárosnak valahova... jó év lesz... -__- Abban reménykedtem, meg beszéltük Dáviddal, hogy ha olyan a program akkor lakhatunk Edinburghban ahol több munkalehetőség van jóval, és heti 2-3 nap be tud menni busszal, 2 órára van Dundeetól... de kiderült hogy elég intenziv a dolog és kb mindennap be kéne járni, úgy meg nyilván nem jó akkor.

Szal vagy még több mint egy év távkapcsolat, vagy megyek a halálfaszára. Egyébként nem is aggodalmaskodtam túl sokat ezen egész addig, amig Viki nem mondott valamit ami egyből sziven talált, és szöget ütött a fejembe... "gondolj bele, te mégis mennyit áldozol fel, és ő mennyit? :S" - mert igy akkor Dávid valóban SEMENNYIT... én meg kb mindent, azonkivül hogy vele leszek... igen, sokat jelent hogy vele lehetek végre majd, de mi van ha emiatt szétmegyünk, mert utálni fogok ott lakni és nem találok majd munkát és őt fogom hibáztatni érte? :/ Tényleg nem tudom, mi lenne a jó most. Mert ha ittmaradok Londonban, akkor még kevesebbet tudunk majd találkozni mint 3 hetente-egyhavonta 1x, 2 napra... mivel ugye fulltime-ban dolgozni fogok és fáradt leszek és időm sem lesz arra amire igy még van, diákként :S Esténként nem fogunk tudni annyit beszélni, és már igy is nehezen birom egyébként is, akkor félek szétmennénk emiatt... 

Nem tudom, nem tudom :((((( aki eddig elolvasta, irjon má vmit, ti mit tennétek? :(

7 Comments:

huh hát jo zsufolt volt a progid akkor. :) volt miröl irni ^^ Az a vágány nagyon kész....tui nem mennék el megnéznmi...bevásárlokocsit itthon is látok LOL :D XD

Hát ez a Dávidos költözzek maradjak szitu elég bonyolult, mert igaza van Vikinek abban hogy te mindent feladsz, és a végén csak hibáztatnád,és ráadásul ha nem is kapsz melot ingyenélsz ami ujabb problémához vezet. A távkapcsolat meg alapjáraton szar, pláne ha melo is van mögötte meg minden. Mondjuk ha ennyire félsz hogy szakitotok akkor lehet hogy ott már van valami gind nem? :S Mármint ha igazán jo lenne a kapcsolat akkor azt mondanád hogy ok távkapcsolat ugyis kibirjátok....persze lehet csak a filmekben van igy.... de én a helyedben nem adnék fel mindent,bár jofej vagyok hogy igy összingliként ezt irom...XD De ha most kihagysz egy évet mondjuk melo nélkül és vele vegy és átvészelitek, lehet hogy ráálsz a munkanélküliségre mert elkényelmesedsz...bár belöled ezt nem nézem ki, de mégiscsak emberek vagyunk...én is dolgoznék már de ha belegondolok a gyakos halálokra akkor elmegy a kedvem...:D Én sem tudom mit kéne tenned...ez szerintem olyan szitu hogy jön ami jön, alkalom szüli a helyzetet ahogy Dzsoti mondaná...XD

By  Madam Hotelier, at 07 February, 2010 04:27  

haha, ja, de gondolom a nagy HP fanoknak ilyen kötelező jellegű dolog, hamár Londonban vannak...? XD

Háát amikor azt irtam h attól félek h szakitunk ha ittmaradok, akkor nem azért félek mert nem jó a kapcsolat :P ennél jobbat nem nagyon tudok elképzelni... épp azért mert olyan jó, nem birom ki és nem birok rendesen motivált lenni az egyetemen se, és félek h akkor a melóban se leszek az, ha mindig csak azon jár az eszem hogy jaj beszélhessek már vele, stb... meg hogy hazamegyek este és nincs ott, és áááh :S kibirnánk persze, ha nagyon akarnánk, de miylen áron ^^;;

ingyenélni semmiképp nem akarok, valamit kénytelen leszek találni, mondom minimálbéren vmi szart... majd igyekszek úgy hozzáállni ha az lesz belőle, h csak egy év, vagy nemtom ><;
én is azon gondolkozom hogy csomóan azt gondolják biztos h hülye vagyok hogy midnent itthagynék, mert ők ezt nem tennék meg... ezért nem is tudom h ez csak azért van mert ők nem szeretnek ennyire senkit, vagy csak mert ők tudják jól?? XD bahh... amúgy utána évben Masterset akarokén is csinálni Londonban szal azért is kéne meló, nem lenne arról szó hogy elkényelmesedek és utána nem akarozik majd... mindegy akkor is nehéz :S

By  Barbara A., at 07 February, 2010 04:48  

igy már ertem miért irtad hogy félsz.... hát én azt mondtam mert nem szeretek senkit igy...:D Tudod szingliként egyszerübb igy agyalni de ha lenne itt valaki akkor már valszeg lapitanék a klaviatura árnyékában. XD

Jo lett az uj verzios blogod. :) Mondjuk oldalra el tudnék képzeni még némi mintát...:P De tetszik amugy. :)

By  Madam Hotelier, at 07 February, 2010 18:59  

Hát itt tényleg azt kell mérlegelned, hogy melyik a kisebb rossz, és ezzel együtt a nagyobb jó számodra.

Most azért akarsz elsősorban munkát Londonban, hogy az MA-t fizesd vele, vagy "csak" azért, hogy elkezdj dolgozni és legyen munkatapasztalatod, mire majd az MA-t is befejezed?

Mert ha az MA-t amúgy is ki tudnád fizetni, akkor szerintem már olyan mindegy, hogy most kezdesz el dolgozni Londonban egy jó helyen, vagy 1 év múlva visszamész Londonba, és akkor állsz be ugyanarra a helyre. (Felteszem, ami idén felvenne, az 1 év múlva is felvesz)

Viszont ha mindenképpen dolgozni akarsz Londonban, akkor viszont sajnos még ki kell bírni picit a távkapcsolatot :(

Esetleg 3dik megoldásként tudom javasolni, hogy Dávid is tolhatná az MA-ját 1 évvel, és lakhatnátok együtt Londonban. Dávid is tuti kapna vmi állást 1 évig ami kapcsolódik a most tanult szakjához, nem? Gondolom neki is jól mutatna az önéletrajzában, hogy MA előtt már volt egy kis munkatapasztalata, mielőtt végképp beugrana majd a nagybetűs munkás életbe MA után. Azalatt az egy év alatt míg együtt lesztek, sokminden el fog dőlni úgyis kettőtökkel kapcsolatban. Úgy értem, ha kipróbáljátok az együttélést egy évig, STRESSZ NÉLKÜL hogy omg mikor láthatom már a másikat, az tuti nagyon jót fog tenni mindkettőtöknek és a kezdeti fuan is elszáll majd.

Viszont azt nem tudom megmondani, hogy ha Te költözöl oda vidékre, akkor mi lesz. Itt télleg el kell döntened, hogy mit akarsz. Feltétlenül dolgozni, és most rögtön jó állást szerezni, vagy ráér 1 év múlva is. A munkahelyek nem szaladnak el, és te is még fiatal vagy. Viszont ha Dávidnak nem sietős a dolog, akkor télleg az lenne a legjobb, hogy ő menne Londonba, erről már beszéltetek esetleg?

By  Ami, at 08 February, 2010 21:41  

Egyetértek Amivel :) Szerintem azt mérlegeld, hogy mi az, amit MOST mindenképp szeretnél. A jövő miatt szerintem nem érdemes most törnöd magad, és azért annyira nem érdemes azt se méricskélni, hogy a másik is pont ugyanannyit tegyen a kapcsolat érdekében, mint te... persze az se jó, ha totál engeded magad kihasználni, de szerintem azt mérlegeld, mi az ami neked igazán fontos most. Magadtól, önzetlenül, jókedvűen :) Ami igazán nehéz, hogy ilyenkor úgy kell dönteni, hogy később bárhogy is alakuljon, szembe tudj nézni magaddal, és ne bánd meg utólag, mert annak semmi értelme. 覚悟してから頑張るしかない。頑張ってね！！！Nagyon drukkolok mindenhez, bárhogy döntesz is :)!

By  mako, at 11 February, 2010 07:04  

Ja, és még valami eszembe jutott: kisebb-nagyobb problémák, nehézségek MINDIG lesznek (melókérdésben, párkapcsolatban, stb. az élet bármely területén), teljesen függetlenül attól, hogyan döntesz. A problémák milyensége persze változhat, de... a lényeg, hogy esetleges dolgok miatt nem szabad megijedni semmitől :)

By  mako, at 11 February, 2010 07:09  

@Évi: hm ja, kicsit üres, de új gép, új photosop, és lusta voltam brushokat letölteni hozzá szóval ez van XD majd legközelebb diszesebb lesz :) de örülök hogy azért teccik :)

@Amitan, Mako: aaaaaawwwww, köszi mindkettőtöknek >___<;;;; édesek vagytok <333 és fontos a véleményetek :) tegnap mondjuk már eldöntöttem végleg hogy megyek... :) eddig kb mindenki ezt támogatta akivel beszéltem úgyhogy emiatt is bátrabbnak érzem magam... Mako, nagyon igaz amit irsz - valóban biztos lesznek úgyis más nehézségek, mert mindig vannak, akkor meg miért ne próbáljak a boldogságért átvészelni párat? n_n
Köszi tényleg a supportot <33333 >_<

By  Barbara A., at 11 February, 2010 10:04  

Post a Comment