Május 17én, azaz múlt vasárnap délután felkerekedtem, hogy megnézzem az Ancafe koncertturnéjának fináléját, a tokyoi Big Sight nevű komplexumban. Hogy szépen nőiesen fogalmazzak, kinn van a halál f*szában XD Legalábbis nekem. 3-kor volt kapunyitás, addigra terveztem odaérni pont - igy indultam el nem sokkal 1 után a koliból. Természetesen PONT AKKOR jutott eszébe még egy roppant kedves emberkének hogy öngyilkos legyen a Chuo-senen (ami kb a legforgalmasabb Tokyoba vezető vonal), úgyhogy késtek a vonatok rendesen... na mindegy, eljutottam a buszig, cirka 40 perc múlva le is tett az Odaibához közeli Big Sight előtt. Nem is késtem OLYAN sokat, de tökmindegy is volt, mert csak akkor jöttem rá mire odaértem, hogy igazából számozott ÜLŐHELYEK vannak (a jegyen ugyan láttam hogy van valami blokk meg szám odairva, de azt hittem a blokk az álló blokk, és a szám csak arra vonatkozik hogy hanyadiknak mehetsz be, mert a Nanase koncerten úgy volt, hogy ne legyen tülekedés...). Úgyhogy végigálltam egy rohadt hosszú sort a vécében - közben természetesen mindenkinél fél fejjel magasabb voltam, de egyszerű fekete Uniqlos pólóm és kopott kidekorált farmerem, na meg persze a gaijin fejem miatt amúgy is kilógtam volna az otthoni közönségeken is túltevő lolik/osharés emberkék/cosplayerek közül :D És én még azt hittem hogy csak külföldön mennek igy koncira az emberek! Merthát én legfőképp ugrálni, pattogni, zúzni szeretek egy ilyenen, azt meg nem lehet belőtt hajjal meg cukiruciban ami elszakad meg összenyomják meg minden. Nem? Na mindegy, mint emlitettem, ülőhelyek voltak úgyhogy mindegy is volt miben mentem. Legalább amiben egyeztünk az az ajándék "5 éves az Ancafe" medálos-karkötőjellegű bigyó amit kaptunk a bejáratnál szuvenirként :)

Becsatlakoztam a befelé hömpölygő tömegbe, és amikor megláttam hogy hol ülök (D blokk, 68. szék), sztem kb olyan fejem lehetett mint aki épp egy gazdagon ecetes-wasabis citromba harapott bele. A leghátsó blokk volt, és hát, HÁTUL volt. Kis cuki székek. Benyomorogtam a balra mellettem ülő vállas pasas mellé (bár alacsonyabb volt mint én) aztán igyekeztem nem figyelni a sajgó vállamra ami abból adódott hogy próbáltam jobbra dőlni, de aztán megérkeztek a jobbra ülők is, akkor meg már csak vártam hogy kezdődjön már.

Végre kezdődött! Felállt mindenki! Dejó, ugráljunk, gondoltam! :D Meg ahogy azt Móricka elképzeli. Bár, inkább nem a negativval kezdem, hanem a jóval. Mert jó koncert volt... igen, tudom még nem mondtam XD De az volt. Nem annyira, mint a londoni (hiába, első sorban Takuyára nyálazva és kifulladásig ugrálva volt _A_ filing meg 100%-ra XD), de a show maga, az ott volt. Setlistet most nem irok mert nem emlékszem pontosan a sorrendre, de arra igen hogy a Maple Gunmannel inditottak :D Itt jött a SOKK.

A közönség NEM ZÚZ. NEM PATTOG. HOGY LEHET NEM PATTOGNI ERRE??? Az Ancafe az a banda sztem számomra, aki tökéletesen ötvözi az izlésemnek tetsző legtöbbféle zenét... kicsit punkos, kicsit rockos, kicsit popos, kicsit alter... és bulizóspattogós! És hát a székek kicsit megnehezitették e folyamatot, de azért el birtam volna ott lenni... ha körülöttem nem áll mindenki mint vmi SZOBOR vazze. Én ezt nem értem. Nanasén se durvultak NAGYON be, de ott azért volt mozgás, leizzadtam! Itt azért izzadtam, mert próbáltam megállni hogy NE pattogjak T_T Mert hát még a végén fellököm a mellettem érdeklődő fejjel esetlenül néha karját meglengető vagy tapsikoló csajt.

Mert nehogy azt higgyétek, hogy nem csináltak aztán semmit. Óóó dehogynem. Kérlekszépen, a KARJUKAT LENGETTÉK, valamiféle furcsa paraparaféle mozdulatokkal, egész végig nagyrészt, mindenki ugyanúgy, legalábbis aki tudta mit kell gondolom... a 80%. A maradék 20% - ahogy elnéztem, ezek pont hátrébb voltak, ahol én is álltam - semmit nem csinált. De komolyan. Nincs bajom a paraparával, de megvan annak a maga ideje. NEM egy Ancafe koncert kellene hogy legyen!!! Nem??? :S

Azt mondta Teruki, hogy már sok országban voltak koncizni, de mégiscsak a japán közönség a legjobb (azt mondta, hogy "atsui", amit szó szerint "forró"nak fordithatnánk) - erre kiszaladt a számon egy "joudan darou?"... még jó hogy nem hallották mellettem XD; Ne mondja nekem, hogy az embertelen tolakodás, ugrálás, ordibálás és fangirlkedés Londonban (illetve feltételezem máshol is) nem olyan "forró" mint a cukin együtt karlengető japán közönség? :S Még csak nem is énekeltek amikor Miku kitartotta a mikrofont... Londonban még ha nem is tudták a japán szöveget, akkor is hallottam hogy körülöttem próbáltak énekelni, meg persze én is... itt csak a Smile ichiban ii onna szövegébe kapcsolódtak bele, a Cherry Saku Yuukinál pl a Sui-He-Ri-Be stb résznél Miku 2x is várt a közönségre, és SEMMI. ÁÁÁÁÁ WTF!!! Na mindegy, nem irok erről többet, remélem átérzitek azért a frusztrációmat :(

A CSY egyébként cuki volt nagyon, a kivetitőkön kis sakurák repkedtek :D

Kawayu's Rock: Miku beleszőtte a Donald kacsa utánzását, és ez volt az egyetlen szám ahol mindenki (persze szigorúan egyszerre) megfogta az előtte levő szék támláját, és headbangelt a gitárrésznél XDDD

Tekesuta kousen: itt volt még némi pattogás :D

Orange Dream: ez nagyon tetszett, élőben sokkal jobban szeretem mint CD-n :) A Meguriaeta Kisekit is elénekelte a vége fele Miku, úgy vezette fel hogy ez alatt az 5 év alatt nehéz idők is bizony voltak a csapat életében, de úgy érzi, csodával határos, hogy ő most itt állhat ennyi ember előtt, itt lehet, és nagyon, nagyon köszöni a stábnak, a banda többi tagjának, és nem utolsósorban a cafekkoknak a folyamatos támogatást :))) Awww Miku, olyan kis aranyos komolyan... nem is hittem volna, hogy igy megszeretem, de látszik egyszerűen élőben, hogy nem egy "megcsinált" ember, hanem amennyire lehet ebben a bizniszben, önmagát adja... meg akartam szuttyolni párszor :3

A Zetsubouról is azt mondta egyébként, hogy egy nehéz időszakban iródott, és bele akarta vinni a frusztrációját... ezt állva hallgatta mindenki, pedig nem egy bealvós szám... de igy Miku magyarázatával igy is volt jó.

A Pipopapo Telepathy közben Miku meg Yuuki lejtettek egy poén táncot, 4 táncoslánnyal kiegészülve, jót röhögtem :D Miku rucija meg jó volt =D Takuyáé pedig nyálzás maxon, még jó hogy messze álltam különben rámásztam volna, höhö. Hmmm úgy érzem kezd a beszámoló kicsit személyes vizekre evezni a tagokkal kapcsolatos észrevételeimet tekintve, nézzétek el :P

A Smile ichiban ii onna volt a legutolsó szám, itt ezüst csillogó bizbaszok hullottak ránk, azokkal a kézben lehetett folytatni a karlóbálásokat :D Itt mondjuk vigyorogtam minden elfojtás ellenére, mert lávláv :)
Ami még az volt, igazából nemtom pontosan mi ez a Rabu Rabu BIIIIIMÜ dolog, gondolom korábbi koncikon csinálták (bár én nem emlékszem a DVDn sem amit láttam hogy csinálták volna, mindegy) de abból állt hogy minden tag ilyen animeszereplő jelleggel bepózolt, rájuk irányult egy szép PINK reflektor (lol XD) és mondták szivecskét formázó kezekkel, hogy rabu rabu... BIIIIIIMU! Nekem Yuukié tetszett legjobban, az eltorzitott hangján XDDD Ő amúgy is nagy arc, szimpi :D Takuchan meg ZABAAA amilyen kis szégyenlős még mindig a mosolya... annyira édes gyerek lehet x3 Najó igazából mindenkit birok :D

Beszéltek csomó hülyeséget XDDD pl hogy DJ Ozmának vki mutatott egy képet Yuukiról, és Ozma nézett hogy NÉMÁ hát ez én vagyok! *dirr* Meg rá akarták venni Yuukit hogy tolja le a gatyáját, hogy megmutassa nekünk a boxerét... Miku különösen rá volt állva a szivatására XD Aztán arra terelődött a szó hogy Kanon csak amolyan olcsó "3 db 500 yen"-es alsógatyát hord xD Illetve majdnem rávették Yuukit hogy vegye le a parókáját meg a szemüvegét, hogy láthassuk, mert mondta asszem Teruki hogy ő nemrég látta először úgy "natúron" és ijesztő volt XDD Miku mondta hogy ő még nem látta, úgyhogy bementek egy hangfal mögé ahol Yuuki elvileg megmutatta hogy milyen, és Miku meg kijött szörnyülködve hogy hát igen, ez GÁZOS és inkább ne lássuk mi xD Jó én mondjuk nem hiszem hogy még nem látta Yuuki arcát, főleg ha egy szobában voltak turnén meg minden, de azért cukik voltak :3

Elfelejtettem irni, hogy a diszlet is nagyon ott volt, volt nyappy fej a háttérben ami villogott meg mindent csinált, volt backdrop is a turné logójával meg az 5 éves anniversaryre emlékezve... volt egy diszkógömb a plafonon a terem közepén, az is jó fényeket csinált... szóval a látványra sem lehetett szavam :) Egyedül a közönség, az a fránya közönség...

Miután lement az Encore, még volt egy slideshow (szöveggel) a végén ami összefoglalta az Ancafe 5 éves történetét, és bejelentette azt amit mindenki várt (úgy harangozták be a koncin, hogy lesz egy nagy bejelentenivalójuk) - 2010 január 4-én a Budoukanban tartanak koncertet!!! Miku itt még egyszer sűrűn megköszönte hogy lehetővé tettük ezt nekik, megigérte hogy addig is nagyon ganbaru, és még nem ment le sikeresen az a konci úgyhogy továbbra is yoroshiku onegaiitashimasu...

Sajnos én akkor már nem leszek itt, de... rajtam nem múlik :)