Bituwin - template

Már majdnem egy hete itthon vagyok, de miután hazajöttem olyan szépen ledöntött az influenza hogy még a Nanase koncertre se tudtam elmenni T________T de a napján annyira rosszul voltam hogy még azon se birtam agyalni hogy fú de szar, hanem csak aludtam xD Most meg fáj a torkom és köhögök mint egy láncdohányos... jó lenne már meggyógyulni azért, pff. Egyébként új laptopom is van, ezért nincs hosszú i a billentyűzetemen, előre is bocsi ha zavarja vki szemét.

Most irok az első 2 napról, utána a többiről, különben túl hosszú lenne xD Amúgy is két külön része volt az útnak. Igyekeztem szinesiteni a beszámolót ezúttal több videóval, melyek valódi értelme megkérdőjelezhető, de legalább megpróbáltam XD Tehát, első nap megérkeztünk hajnalban Hiroshimába, elmentünk a hostelba letenni a csomagokat (NAGYON kultúrált, aranyos, olcsó hostel volt szerencsére) majd kivillamosoztunk a miyajimai komphoz. Közben kishiján éhendöglöttünk, nekem ráadásul mindenféle emésztési problémám volt majdnem végig, már nem mertem semmit enni, nade ne szaladjunk előre.

Ez a látvány fogadott miután felszálltunk a kompra - én itt kezdtem besózva lenni :D A fényképezőgépem meg itt kezdett szórakozni: meghalt a zoom. Oké, hát akkor nem zoomolunk.

Ahogy közeledtünk a másik parthoz és feltűnt a távolban a hires piros torii, már nagyon be lettünk sózva mindketten :D Leszállva megállapitottuk hogy jó lenne ha nem kezdene el esni az eső... szerencsére csak csöpögött majd abbamaradt. Itt, ugyanúgy mint Narában, szelid őzikék mászkálnak az utcán, bár ezek úgy tűntek mint akik rohadtul fáznak XDDD

Úgy döntöttünk, megnézzük először az Itsukushima-jinját (a szentélyt aminek a kapuja az a hires torii amit csomó Japánt reklámozó fotón láthatunk a naplementében) amig még dagály van, aztán felmegyünk a hegyre, és délutánra lejövünk apályra mert akkor oda lehet sétálni a torii alá. Közben persze minden adandó alkalommal fotózkodtunk a toriivel XDDD hiába, van benne valami varázslatos, még egy olyan szar borús délelőttön is amilyen ez volt.

A fenti képek az Itsukushima-jinjában készültek, ami nem volt csúnya de szerintem este nagyobb durranás kivilágitva. Na mindegy, ezt is megnéztük azért. Irány a hegy. Hoppá, nem jár a libegő karbantartás miatt... nabumm, oké, menjünk fel gyalog, a térkép szerint kb 2 óra felgyalogolni, nem vészes az...

...egy f*szt nem. *bazinagydirr* Kb a lenti debil kis szobrok igy röhöghettek volna rajtunk ha hallják a gondolatainkat.

Kiderült ugyanis, hogy az egész nem egy olyan sima hegyi ösvény, hanem LÉPCSŐK. VÉGIG. Aki lépcsőzött már sokat életében, az tudja, hogy KÉT ÓRÁT (tényleg addig tartott majdnem felérni) lépcsőzni, nem is pici apró lépcsőfokokkal, hát... durva. Én még jobban birtam mint Ezgi, aki már a negyedénél is meg akart fulladni ^^b De az mentett meg mindkettőnket szerintem a visszafordulástól, hogy az első pihenőnél találkoztunk 2 kb velünk egykorú japán sráccal, én váltottam velük pár szót, 'ganbatte'-t kivántunk egymásnak és mi lányok előrementünk. De Ezgi nagyon lassú volt úgyhogy utolértek, és végül együtt mentünk fel xD Eldumáltunk velük, nem voltak rossz fejek, legalább addig se arra figyeltünk hogy megfulladunk :D A fiúk is nagyon szenvedtek már a végére...

Itt még happyn, az első pihenőnél...

...aztán a sokadiknál, már elgyötörtebb fejjel XD

Végül felértünk, és egy csodálatosan lepukkant 'étterem' (sztem nem érdemli meg ezt az elnevezést) fogadott minket, egy beszédes ojisannal. Ettünk egy tál udont, és felmentünk a kilátóba fotózni. OK, amikor felértünk akkor egyrészt hihetetlen büszke voltam magamra, hogy igen felgyalogoltunk, és el is felejtettem a lábfájdalmakat és a fáradtságot, annyira szép látvány fogadott *_*

Aztán meg már menni kellett lefelé megint, hogy odaérjünk amig még apály van a toriihoz. Lemenni már csak kicsit több mint 1 óra volt XD És akkor még nem is éreztük annyira a fájdalmakat, azok csak másnapra jöttek elő... egyelőre odamentünk a toriihoz ami poén volt, bár kicsit vizes vállalkozás is. Találtunk tengeri csillagot is a homokban! :D

Aztán elköszöntünk a fiúktól, és Ezgivel még kicsit mászkáltunk meg beszélgettünk - ekkor halt meg végleg a kamerám... kékhalál, mint a windowsnál, csak ez tartós és nincs ctrl-alt-del... XD nem tudtam bekapcsolni se, csak fura hangokat adott ki és kibe mozgatta a lencsét, mint valami robot XD Ezgi ért vmit a fotózáshoz, buherálni próbálta ő is, de semmi siker, úgyhogy mondtam hogy ez már felháboritó. Már késő délutánra járt, ezért visszamentünk a szállásra, majd bedobtunk egy hiroshimai okonomiyakit... ISTENI VOLT, életem egyik legmaradandóbb izélménye volt xD de rohannom kellett még villamossal a bevásárlónegyedbe, kameráért (csak 8-ig vannak nyitva arrafelé dolgok... jó dolgunk van ezek szerint itt Tokyoban, ahol a Yodobashi este fél 11ig nyitva tart :D). Lett is szép Canon gép, meg rohadt olcsón 4 gigás memóriakártya... szal videózhatok is kedvemre :D Este még kicsit szocializáltunk a többi ottlevő emberkével a hostelben, majd kidőltünk.

Másnap reggel elvittük a csomagokat az állomásra megőrizni, ettünk gyuudont ebédre, és mentünk megnézni az Atombomba-dómot, amit azt hiszem nem kell ecsetelnem hogy mi is. Sajnos fel volt állványozva valami statikai ellenőrzési munkálatok miatt, ezért nem kaptuk telibe a sokkoló valóságot, de nekem igy is megtelt könnyel a szemem mikor olvastam a kitett táblákat meg ilyenek.

A dómtól nem messze van gyalog a Béke-emlékpark, ahol még egy relative ismert emlékhely van: azé a kislányé aki a bomba mellékhatásaként leukémiás lett, és azt hitte hogy ha hajtogat 1000 papirdarut akkor teljesül az a kivánsága hogy ne haljon meg. De 900valahánynál meghalt... :( az ő és a többi gyerek emlékére van ez itt, és csomó ember odahordja a saját 1000 daruját, különböző mintákban meg felfűzve meg anyámkinja...

Itt amúgy megint összefutottunk a két sráccal XDDD ekkora véletlent már... de nem volt kedvünk velük menni úgyhogy elsiettünk :D Mentünk a múzeumba, ami az atomtámadásról és az utóhatásairól szólt... ez még megrenditőbb volt... biztos sok kép googlen is megtalálható onnan, de itt ki voltak téve az áldozatok megégett véres ruhái, meg történetek elsőkézből arról a napról... elég hosszú időt töltöttünk benn, én majdnem mindent elolvastam, és mit ne mondjak, eléggé lehangoltan jöttem ki XD nemtalálom a pontvessző irásjelet sehogysem dammit.

Na már hogy ne csak ilyen depressziv helyeken járjunk, még belefért az időnkbe zárás előtt egy Shukkeien nevű japánkert. Ez nagyon szép volt! Már virágzanak a szilvavirágok is.

Ezek után már nem tudtunk sehova menni mert elmúlt 5 óra, úgyhogy visszamentünk az állomásra, és elütöttük az időt először egy helyen vacsorával, majd egy másikban desszerttel és teázással... 10kor takarodtunk csak ki zárásra onnan, már tuti a fenébe kivántak minket a pincérnők, legalább 2 órát ültünk ott XD

Hmm na már fél 3 úgyhogy a többit holnap irom meg :D

3 Comments:

wiiiii nekem nagyon tetszik a beszámolo ^^ Sok sok kép,meg video, meg szöveg és nyüsssz de irigyellek. :) ^^
A csávok meg kár hogy nem bishik voltak XD :D :D :D de az a lila kabát betett nekem XD fura egy divatizlése van a gyereknek XD :D

By  Madam Hotelier, at 07 March, 2009 21:05  

Tok jo, hogy irtal, es hogy eljutottal Hiroshimaba! :) Hat igen, az a hely kotelezo mindenkinek, tenyleg a legmegrenditobb, ahol valaha voltam...

A hiroshimai okonomiyaki meg bazi finom *_* es a lepcsozeshez gratula, aterzem milyen (mi ketszer is olyan helyre mentunk az egyetemmel kirandulni, ahol ugyanilyen ket oras hegynek fel menet volt lepcsokon, es meghaltunk mire felertunk xD A monkok ugy latszik szeretik a lepcsoket xD).

By  Anonymous, at 07 March, 2009 21:11  

@Évi: örülök hogy tetszett!!! <3 igyekekeztem ám, és köszi hogy mindig olvasol, tényleg *hugs* amúgy az egyik csávó bishi lett volna ha a foga nem olyan csúnya! (nem aki mellettem áll hanem a másik) és méé, itt most tök divat a lila kabát amilyen neki van, kb minden második ember ilyenben mászkál :D nem is állt neki rosszul se XD

@Mako: wiiiii látom neked is bejött az okonomiyaki :D hát igen, aki mochifan az jobb helyen nem is kereshetné a neki valót 8D amúgy ti nem mentetek fel arra a hegyre Miyajimában? xD legközelebb sétáljatok ti is fel... muhahahahaha :P a monkok elmehetnek a sunyiba vazze... bár hallod, az öreg bácsi aki az étteremben volt (egyedül üzemeltette) azt mondta hogy ő minden nap felgyalogol, kénytelen még mielőtt beindul a libegő, hogy mire az első vendégek felérnek addigra nyitva legyen... durva :O minimum 60 éves volt...

By  Barbara A., at 08 March, 2009 22:52  

Post a Comment