Omg. Tegnap a japán írásbelin egész jól teljesítettem, azt hiszem... be is hívtak szóbeli beszélgetésre, mint még elég sok mindenkit, kb 30-35 embert, akik még kérdésesek voltak, hogy milyen csoportba kerülnek. Iszonyúan ideges voltam hogy beégek vagy ilyesmi, egy hatalmas csomó volt a gyomromban... rég voltam ilyen ideges... szerintem ennyire talán csak az első randim előtt voltam az XD de komolyan XD Kérdezték, hogy hogy érzem a tesztet, hogy sikerült... csak motyogtam idegesen, hogy nem tudom... kérdezték azt is, hogy mért japánt választottam, meg mért SA-t mellé (mindent persze japánul xD), arra is csak vmit dumáltam a Hokusai fametszetek szeretetéről, borzalmas nyelvtannal és intonációval. 5 perc után megköszönték és csá. Azért abban reménykedtem, hogy mégis az emeltebb (nem sokkal) szintű csoportba raknak, mert elölről kezdeni nem túl fun. Erre megyek reggel megnézni az eredményeket...
... beraktak 2. évfolyamba X___________________X;;;;

Még mindig nem hiszem el, hogy tulajdonképpen másodikos vagyok o_o; SA-ból persze még elsős. De akkor is. Jövőre költözöm Japánba egy évre o_______o;;; Valahogy... szürreális...hogy ez velem történik. Ugyanakkor mégsem, mert az én életem valahogy mindig úgy alakul, hogy nehezebb legyen -.-; ez alatt azt értem hogy sosem voltam még olyan iskolában új, ahol mindenki más is az volt... mint pl most. Beraknak 5 másik újjal (asszem 5en vannak rajtam kívül, vagy 4en?) egy osztályba ahol mindenki már egy éve ismeri egymást. Csooodálatos n_n... NOT. Az sem segít, hogy akiket tudok hogy jönnek még, abból 2en ismerik egymást, és cső angolok (noha ázsiainak néznek ki, de lényegtelen, itt nőttek fel) = isznak, füveznek, buliarcok, meg amúgyse olyan szimpik; egy másik pedig az a stréber gyerek akit említettem *dirr* Szal... faszaaaa. Már kellett 2 könyvet vennem ott, de még egyet, 30 fontért, mennem kell venni az Oxford Streetre, nembaj, veszek akkor már rajzszöget, és végre dekorálom a szobát egy kicsit.

A koli rulzik. Tegnap (azaz tegnap 0:00 perctől, 23:57 percig) 4 azaz négy tűzriadónk volt... jó volt reggel fél ötkor kizombulni az udvarra, ez még oké. Délután is volt egy, állítólag az egy meggyulladt kenyérpirító hibája volt, ami még oké. Tegnap este meg 2x egymás után vki elindította, gondolom részegen, a tűzjelzőt poénból, mászhattam ki az ágyikómból vizes hajjal, filmnézés kellős közepén. Kétszer. Yey. Jövőre ezek szerint nem kell ezt tűrnöm. Csak a mukadékat. Double yey XD
Ja, azt sem említettem még, hogy a főzőlap is nagyon fasza a koliban, nem tudtam palacsintát sütni, mert nem volt elég forró/mittoménmilyen -__-;;;

A Kimi ga kureta natsu-t viszont megnéztem... kb 10x akartam sírni a második felétől a végéig :( ez tényleg olyan megható de aranyos történet... és azok a kisgyerekek... *megzabálja őket* Ami, otsukareee <3 *hugs*